Mindig figyelem, mi van a térben, és ez nem is olyan nehéz, ha tudatos vagyok rá, hogy minden, ami a (kül)világ(om)ban történik, az rólam szól, bennem van, én vagyok, ő is én vagyok - te is én vagyok. Ez egyrészt segít abban, hogy észre vegyem, hol vagyok még mindig elakadva, mit kell még megkeresnem, megértenem és meggyógyítanom, másrészt segít abban is, hogy lássam, hol tartok a fejlődésben, mit sikerült megugranom, kijavitanom, elengednem és átírnom.
A héten több kliensem kérdezte meg tőlem - pedig azelőtt eddig még soha -, hogy mit csinálok az ülések alatt. Arra voltak konkrétan kíváncsiak, hogy míg folyamatot vagy állítást vezetek nekik, vagy épp csak másfél órát beszélgetünk, valójában mit csinálok én velük, mert ezek a találkozások olyan hatással vannak rájuk hosszú ideig, ami varázslatnak tűnik, napokig jut eszükbe néhány mondat amit kimondtam, olyan érzelmi életet kezdenek élni hirtelen ami ezidáig teljesen ismeretlen volt nekik, hol sírnak amit évek óta nem, hol úgy örülnek az életnek és minden aggodalom és szorongás nélkül, ami évtizedek óta minden nap jelen volt ... és akkor megértettem, azt az ősi igazságot amit mindig mondok és tanítok - mert emlékeztem rá az ősi időkből és szellemi terekből, de eddig csak tudtam, most pedig értem végre mert érzem: hogy a szeretet tényleg mindent meggyógyít.
Nem csinálok semmi többet, mint szeretettel, valódi, nyitott szívű tiszta szeretettel jelen vagyok és ítélkezés nélkül helyet adok minden érzésnek amit amit a másik érez, és annak is, amit én érzek ahogy jelen vagyok és figyelek rá. Amikor mindez őszintén kimondásra kerül a részemről, akkor az érzések elnyomására, a valóság letagadására és a másoknak való megfelelésre felhasznált energiák egyszercsak hatalmas erőt hozva kiszabadulnak az elfolytásból, az el nem fogadottságból létrehozott szégyen érzés helyére (mely eltitkolása érdekében mindenfélét csinálunk amit nem akarunk csak újra ne kelljen élnünk) pedig megérkezik a feltétel nélkül szeretettség élménye.
És ez az, ami gyógyít. Ez az, ami varázsol, ami engedélyt ad a létezésre és magára az életre, az én vagyok megengedésére, a lehet, hogy néha hibázom de nincs velem semmi baj megélésére, a vagyok, aki vagyok és úgy vagyok jó, ahogy vagyok érzésére. Az öröm maga az élet, aki nem tud örülni az nem is tud élni, akit arra tanítottak, hogy elfogadhatatlan a viselkedése, hangja, teste, érzelmi kifejezése és intimitás igénye, az megtanul robot üzemmódban vegetálni és élvezet nélkül élni, túlèlni ... de ez nem élet valójában.
A szeretet gyógyít. Semmi más nem képes akkora gyógyító erőket mozdítani, mint az igazi, valódi szeretet. Miért épp most a héten kérdeztetek rá erre többen? Azért, mert én is most jutottam el csak ide, ahol ugyanígy tudom szeretni már önmagamat, mint őket, titeket is. Eddig csak tudtam, mit jelent és miért fontos ez. Most pedig élem és érzem.
15 év terápiával a hátam mögött, egy éve folyamatosan, napi szinten dolgozom a belső gyermeki részeimmel, a traumatizált, dühös, megbocsátani képtelen, önmagát megtagadó, elfolytott, lehasított részeimmel, és a szüleimmel, testvéremmel, gyerekemmel, kutyámmal, barátokkal, szerelmekkel, tanítókkal, kollégákkal, mesterekkel ... hogy végre érthessem és élhessem, ki vagyok és mi vagyok és hogy vagyok és hogy működöm és milyen mikor kicsi vagyok és gyenge vagyok és félek, és milyen, mikor erős vagyok és nagy vagyok és engedem megélni és elhinni és kimondani, hogy ki vagyok ... és ez mind rendben van. Ezt mind lehet elfogadni és szeretni. Nem nevetséges, nem undorító, nem szégyenkezni való, nem hitvány és nem gonosz, csak sérült, és szeretetre vágyott és a túlélés érdekében eltorzult - de most végre meggyógyult mind. Bennem és körülöttem. Mert mind egyek vagyunk, ha én gyógyulok és szeretek, akkor Te is, ha én elfogadlak akkor Te is. Persze, lehet választani mást is, példa erre is van bőven ... de a törvény ott is ugyanez.
Ezt kívánom mindenkinek. Elfogadást és megbékélést önmagatokkal, a múltatokkal, a hibáitokkal, a saját minden olyan részeitekkel, melyeket nem akartok még látni sem vagy annyira félelmetes a szembe nézés, hogy inkább távol tartjátok még ... azok is ti vagytok. Egy rész vagy sok rész belőletek, aki végtelenül kirekesztett és elveszett és magányos és gyógyulni vágyik. Csak te tudsz segíteni nekik. Önmagadban, önmagadnak. És ha már az emberek fele ezt megteszi, akkor az emberek egésze megteszi. Idáig kell csak eljutnunk. Én hiszek az új világban.
Comments