KARMA ÁLLÍTÁS - A családállítás módszerével
A rendszerállítás technikája ugyanaz, mint a családállítás esetében, a téma viszont lehet családtól részben, vagy teljesen független. Maga a család is egy rendszer, és ilyen módon mindenre tekinthetünk rendszerként, hiszen az életünk minden területe kisebb összefüggések hálójában létezik, működik. És éppen így működik a Lelkünk is az előző életeink rendszerében.
Bert Hellinger terápiája és rendszerszemlélete nem foglalkozik előző életekkel, Integrál szemléletű család-és rendszerállítóként azonban többször megfigyeltem már, hogy az esetek egy bizonyos százalékában nem személyes életbeli és nem is transzgenerációs történetek jelennek meg, hanem előző életből hozott karmikus vonatkozások, bűnhődések, vállalások, törlesztések. Épp csak egy kicsit van más érzete ilyenkor az állításoknak és a képviseleteknek, de valahogy érezni lehet. Nagyon megrendítő és megható élmény egy saját előző életünkkel, saját énünkkel kapcsolatba kerülni, szemébe nézni, megérezni, milyen is volt, hogy is volt – és felismerni, milyen sok hasonlóság maradt belőle mostanra.
Nagyon érdekes felismerés volt számomra, hogy az Életünk karmikus láncára felfűzött történeteinkben szereplő személyek, akkori családtagok és sorsunkat meghatározó történetek ugyanolyan szabályrendszerként működnek a lelkünkben, mint ahogy a Hellinger által meghatározott családrendszeri szabályok működnek bennünk. Vagyis, ami el nem ismert, az kirekesztődik, ami pedig kirekesztődik, azt egy későbbi korban (életben) be kell hozni a rendszerbe; továbbá, ahol az egyensúly felborul, mindig kiegyenlítődésre fog törekedni, akár életek sokaságán keresztül. Ez végülis a karma törvénye maga, ami ezzel a módszerrel tisztán felismerhető és oldható! Mondok egy példát, a saját életemből.
Az elmúlt két-három évben sokszor féltem az allergiás fulladástól, fulladásos haláltól (de nem a vízbe fulladástól). Féltettem magamat is, a gyerekemet is, felváltva. Azt ugye nem kell mondanom, hogy soha semmilyen hasonló nem történt senkivel. Azonban biorezonanciával kimutatták a kisfiam 90%-os méhecske csípés allergiáját (ezt sem véletlenül nézettem meg). Ez már fulladást okozna. Meg is találtam sok okát ennek a félelemnek családállítással, dédszüleimet gázkamrában ölték meg, apám holtan született a nyakára tekeredett köldökzsinór miatt, ikertestvéremet elvesztettem anyám hasában és tőle vettem át a haldoklását, ezek csak a legutóbbiak. A félelem viszont mindig visszajött, sőt, egyre erősebb pszichoszomatikus tüneteket okozott. Egyik éjszaka aztán – épp egy Teliholdkor, ha jól emlékszem-, elkezdtem fulladni a nappali közepén, hirtelen, a semmiből. Valami iszonyúan marta a torkom, égetett, köhögtem egyre jobban, de csak szorított tovább. Azt tudtam, hogy nem vagyok veszélyben, és hogy valami képviseleti érzés jelent meg. Mivel sehogy sem múlt el, kénytelen voltam felállítani, és egy érdekes történet bontakozott ki belőle. Egy előző életembe kerültem vissza, ahol egy – az apa által nem kívánt terhesség következményeként – egy magzatelhajtó teát szerezve, halott gyereket szültem. Az akkori tudatszintem és érzelmi intelligenciám – hogyismondam ... nem volt a legerősebb és nem éreztem ennek a dolognak a súlyát. Nem sajnáltam a gyermekem. Nem szerettem. Csak magamat sajnáltam. Anyaként, szinte teljességgel érthetetlen ilyen érzéketlen nő képviseletében lenni. Az állítás közben azon gondolkodtam, vajon miért én fulladok, és mit kell ebből látnom. Aztán rájöttem, hogy a fulladás a gyermek érzése volt, amikor a méreg hatására megfulladt. Én képviseltem a gyereket. Aki a sajátom volt, kb 400 évvel ezelőtt. Aki nem mellesleg az édesapám, a jelenlegi életemben. Aki, tudjátok, holtan született. Megint. De most más kártyákat játszunk.
És, tudjátok, mindig olyat képviselünk a családunkban, aki valamiért kirekesztődött. Ekkor jöttem rá, hogy ezt a gyermeket én kirekesztettem. Nem ismertem el a helyét, nem ismertem el az életét, sem a halálát. A Lélekfejlődésem, utazásom karmikus vonalán kirekesztődött egy gyermekem. A feloldást és megoldást az hozta, mikor én, Anna, mai jelenlétemmel a kezembe vettem és megsirattam ezt a gyermeket. Szívből. És magamba fogadtam őt. És elismertem őt. Őt is, és az anyját is, aki egyszer régen, valamikor még én voltam. Nem ítéltem el, bár szeretni sem tudtam; de megértettem, hogy akkor, ő, ennyire volt képes. Az állítás után a kisfiam lehetséges allergiája teljesen megszűnt, az esély jelenleg 0%. Én többet azóta nem éreztem semmilyen pszichoszomatikus érzést, sőt, egyszer volt torokgyulladásom és az sem kapcsolt be semmit – mint eddig régen.
Hetekig gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt Nektek. Tisztában vagyok vele, hogy a legtöbb ember egy ilyen cikken minimum jót szórakozik, de leginkább agressziót él meg velem szemben, és a leírtakkal szemben. Nem szoktam megosztani saját élményt, pedig van bőven. Amiért most mégis megtettem, az az, hogy úgy gondolom, a világunk tényleg nagy változásban van és sok olyan dolog van, nem is, inkább úgy mondom, egyre több olyan dolog van, amire semmilyen racionális magyarázat nem fog megoldást nyújtani. A legtöbb ember különböző testi, lelki, mentális problémákkal küzd, és nem talál megoldást, mert az orvostudomány és a pszichológia korlátai nem engednek túl egy ponton, egyszerűen a jelenlegi tudás addig tart, ameddig. Még azok is, akik rendszeresen járnak különböző terápiákra, sokszor úgy jönnek el hozzám, hogy évek óta nem tudják megoldani ezt vagy azt… és ezt én is ismerem. Nem mindig a karma, nem mindig a családi háttér, és még csak nem is mindig a személyes sors. Néha még ennél is furcsább dolgok.
Nem mondom, hogy mindig minden esetben megtalálunk mindent, de azt biztosan mondhatom, hogy tőlem még soha senki nem ment el úgy, hogy ne értette volna meg a problémája hátterében húzódó okokat, és ami még ennél is fontosabb: soha egyetlen ember sem ment el tőlem úgy, hogy ne érzett volna azonnal változást. Büszke vagyok rá? Igen. Én érdemem? Részben. Közvetíteni tudok valamit, ami hozzám, valamilyen különleges Áldás hatására, tisztán megérkezik. Az én utam eddig, a sok önismereti és terápiás munka mellett párhuzamosan, arról szólt, hogy ezt az Áldást felismerjem, elhiggyem(!) és elfogadjam, és gondolkodás nélküli bizalommal arra használjam, hogy segítsek vele másokat.
Csodák márpedig vannak. Hála és köszönet az Égieknek.
Comentários